Kedden tartotta volna sajtótájékoztatóját a Pick Szeged férfi kézilabda csapata, de az ismert hétvégi tragédia miatt kegyeleti okokból ettől – nagyon helyesen – eltekintettek.
Pedig nagy-nagy önfényezés lett volna a szponzor és az elnök vezetésével. A „Nekemvanalegnagyobbszponzorautóm” marketinges arc pár napot biztos eltökölt azzal, hogy kitalálja, a sajtótájékoztató címe: „ A nagy tavaszi hadjárat” lesz.
Az összejövetel elmaradt, a hadjárat elkezdődött, lét mérkőzés után sok a halott és a sérült, sokan már visszavonulót fújnának. Kezdték a srácok Győrben, a tökutolsó csapattal meccseltek, 11 gólos előnyt adtak le kettőre, aztán a végén csak sikerült behúzni a két bajnoki pontot. Ma a papíron meggyengült és vegetáló Dunaferrhez buszoztak a szegediek, ezúttal nem bajnoki, hanem költségkímélő KEK mérkőzésre. Néhol jó, ám többnyire vállalhatatlan játékkal sikerült 5-7 gólos előnyre szert tenni, a vége viszont igazán „nőiesre” sikerült, hiszen egy 5:16-os szériát produkálva a szalámisok 4 góllal alulmaradtak az extázisban játszó dunaújvárosiakkal szemben. (mondjuk érdemes lenne megnézni a tippmixet vagy bármely más online portált, mit fizetett erre az eredményre…. ja 3 hete a VB-n ugye ne ma szerbeket vádolták meg az egyiptomi meccs eladásával?)
Négy gól nem nagy hátrány, 10 perc alatt le lehet dolgozni…de kérdés, hogy egy hét múlva képes lesz-e átlépni önmaga árnyékát a Szeged, vagy simán kiesik innen is…ha már hadjárat. Ha nyernek és továbbjutnak, akkor sem lehet már szó nélkül elmenni a hadban lévők produkciója mellett. Régóta pletyi, hogy nem csak a jegyzőkönyvben, hanem az öltözőben is szerb uralom van, 2-3 hamupipőke kénye-kedve szerint edz vagy nem edz, sérült vagy nem sérült.
Nézzük nevesítve, kivel mi lehet a baj:
Puljezevics „Superman” méltán nagy kedvenc Szegeden, de úgy tűnik, mintha ő lenne a legnagyobb kerékkötő is néha. Akkor sem engedi lecseréltetni magát, ha a labdával csak a hálóban találkozik, mindig ráverik, hogy kövér és sértődött. Először ugyebár az olimpiai részvétel elbukása után húzta fel magát – tegyük hozzá – teljesen jogosan. Hazát cserélt, jó formában volt a válogatottban, voltak nagy meccsei és utolsó lehetősége lett volna ötkarikás játékokon játszani. Aztán a januári VB-n kijelentette, hogy 4 közé kell jutnunk, ami ugyebár a házigazda horvátok és/vagy az olimpiai bajnok franciák testén való kíméletlen átgázolást feltételezte volna a középdöntőben. A legelvakultabb magyar szurkoló sem tud haragudni azért, mert ez nem sikerült… Puki viszont újfent besértődött és nagy duzzogva visszaadta a címeres mezt. Tatai, Mikler, eljött a Ti időtök. Nem sok jövőt jósolok neki a Szegedben sem, szerintem ősszel már nem Szegeden véd.
Szinté kifelé áll a rúdja Krivokapicsnak is, aki már hozzáállása miatt rég el is veszítette a szegediek szimpátiáját. Talán példát vehetne Bajusz Sándorról, aki mellesleg ma is leoktatta a volt csapatát, és ezért a szegedi drukkerek még haragudni sem tudnak rá.
Krivo is mintha súlyproblémákkal küzdene, persze nem ez nála a fő baj, hanem a mentalitás, felküldi a mezt a pályára és maximum a 90-es években is már divatja múlt, folyamatos hajfestéseivel visz színt a játékba. Ősszel valószínűleg valamelyik szerb vagy horvát csapatban alibizik majd.
Daniel herr professor Andjelkovics. Na ő külön történet, nagyon profi, szíve-lelke kitéve a pályára, már-már Bajusz Sanyi. Csak sajnos folyton sérült. Gyógykezelése többe került az utóbbi évben, mint egy 20 éve Deszkre járó láncdohányos tüdőbetegnek, aki szabadidejében májkisebbítő kezelésekre jár. Legutóbb a VB-n sérült meg, így mehette vissza a rehabra, ahol már saját szekrénye és törzsvásárlói kártyája is van. Ősszel neki sem sok esélye lesz már itt játszani, előbb-utóbb megunják az orvosokra költött lóvét és inkább a másik porcelánkutyáé, a fiatalon agyonműtött Nenadicsé lesz a karmesteri pálca.
Nehogy szó érje a ház elejét, szóljunk egy magyar játékosról is. Az Ő esetében nincs semmi baj sem a hozzáállással, sem a játéktudásával, sem a szegedi szívével. Csak sajnos tény, hogy amióta hazajött Leonból, ő is többet volt sérült, mint bevethető. Ma is csak perceket kapott Laluska Balázs, mintha a pályán sem lett volna, többet érdemelne, meg is hálálná a bizalmat. Szerb névvel biztosan többet játszott volna…
Ilyen katonákkal nem biztos, hogy (kommunikációs) hadjáratot kell kezdeni, inkább csendben, szerényen gyűjtögetni a pontokat…
