Szegedről szólva

Először valami beköszönő jellegű postnak kellett volna születnie, de nemrég a kezembe akadt a mai Délmagyarország, (DM) melynek címoldalán megdöbbentő cikkről számol be a lap „bűnügyi” újságírója. A történet első olvasatra brutális és nem talál ez ember szavakat, ám addig kéretik nem ítélkezni, míg a nyomozás le nem zárul (ti. a DM egyszer már napokig cikkezett gyerekeket tóba taszító szörnyű idegenekről, aztán kiderült, hogy csak a TV előtt szocializálódott, szabadlevegőn szédülő ifjú generáció agyszüleménye volt az eset.)

Szóval a mostani sztori: egy idős nénit elütöttek a zebrán, (erre amúgy is harap mostanában a közvélemény és Kondorosi mester) ami természetesen nem szép dolog.
A néni súlyosan megsérült, ez akkor nem volt valószínűleg nagyon látványos, nem kellett mentőt sem hívni, a vétkes sofőr viszont előzékenyen a hátsó ülésre tette a sérültet, mondván, hogy az ügyeletre szállítja. Szerencsére a sofőr furcsa viselkedése feltűnt egy szemtanúnak, aki értesítette a rendőrséget és megadta az autó típusát és rendszámát.
Aztán váratlan fordulatot vett az ügy, az anyóka a lányához vitette magát, akik állítólag nem voltak otthon, majd volt harapás, menet közbeni ajtónyitás, végül a gázoló sofőr egy 20 centis pocsolyába lökte a nénit. Itt volt aki átnézett rajta, de szerencsére hamar érkezett egy segítő szándékú járókelő, aki kézbe vette az ügyet. A nénit kórházba vitték, a gázolót elkapták és ha nem vesz valami új fordulatot az ügy, lehet köpködni a skodás csókát, aki valószínűleg le is ül kis időre. (Közúti baleset gondatlan okozása, segítségnyújtás elmulasztása és személyi szabadság megsértése.)
Az anyag itt olvasható teljes terjedelmében.

A cikkhez kapcsolódó jegyzet megállapítja, hogy az esetnek több tanulsága van, például az is, hogy vannak még jó szándékú, segítőkész emberek (gázolás utáni bejelentő, sárból kihúzó) és ez jó. Lapoztam tovább az újságot és egy olvasói észrevétel rovatban egy újabb jó szándékú emberről olvashatunk. Betelefonált a jó szándékú ember, hogy talált egy 3 gigás (mint tudjuk, inkább 3G-s) iPhone-t az egyik hipermarket parkolójában. Fogta a készüléket és leadta a legközelebb posztoló biztonsági őrnek, majd nagy büszkén beszólt a DM-nek, hogy a tulaj keresse ott.

Szerintem:
1. Ha találok egy készüléket és jó szándékkal vissza akarom juttatni a tulajdonosának, akkor tárcsázok belőle 1-2 olyan számot, ami segít beazonosítani a tulajt és max. leadom a vevőszolgálaton, kérek egy nevet, hogy kinél lehet keresni.
2. A legutolsó esetben fordulna meg a fejemben, hogy bármit is egy biztonsági őrre bízzak, mert az ott van a legrosszabb helyen.
3. Ha lesz az újságban reagálás a mai üzenetre, beírom ide.